Drága Szüleim!

Már 3 hónapja itt vagyok az egyetemen, és még nem írtam Nektek.
Nagyon szégyellem magam, de ígérem, hogy most mindent bepótolok! De mielott még folytatnám a levelet, kérlek, üljetek le! Semmi esetre se
olvassátok tovább a levelet állva!!

Már majdnem teljesen rendbe jöttek az égési sérüléseim, és a
sokkot, amit az okozott, hogy ki kellett ugranom a negyedik emeletrol,
szinte egészen kihevertem. Csak 2 hetet kellett a kórházban feküdnöm, már majdnem jól látok, és az a szörnyu hányás is csak egy héten egyszer jön rám.

Mivel a tüzet én okoztam, 1 milliót kell fizetnünk az egyetemnek
károkért, de ez mind semmi, hiszen az a lényeg, hogy életben
maradtam. Az volt a szerencsém, hogy a szemközt lakó férfi észrevette, mi
történt, és kihívta a mentőket és a tűzoltókat. Ő volt, aki aztán meglátogatott a
kórházban, és mivel nem volt hová mennem (a szobám hamuvá égett), olyan
kedves volt, hogy felajánlotta, lakjam vele.

Egyszobás lakása van, de azért nagyon jól megvagyunk. Ő vagy
kétszer olyan idős, mint én, de őrülten egymásba szerettünk, és össze
szeretnénk házasodni. Még nem döntöttük el, hogy pontosan mikor,
de még azelott megtartjuk az esküvőt, mielőtt túl feltünővé válik, hogy
terhes vagyok. Bizony drága szüleim, anya leszek!!!

Tudom, hogy alig várjátok már, hogy nagyszülők lehessetek, és
biztos vagyok benne, hogy a kisbabákat (merthogy hármas ikrek
leszenek) azzal a szeretettel fogjátok körülvenni, amivel engem is kiskoromban.
Az egyetlen dolog, ami egy kicsit késlelteti az esküvőnket az egy
fertőzés, amit a vőlegényem szedett össze valahol. Emiatt most megint
kórházban vagyunk, mert persze én is elkaptam, de már sokkal jobban vagyunk az
antibiotikumoknak köszönhetően, amit vénásan adnak nekünk. Az
orvosok valami szifilisznek hívják a betegséget, azt hiszem.

Tudom, hogy a férjemet tárt karokkal fogadjátok majd, és
hamarosan olyan lesz majd, mint egy igazi családtag. Nagyon kedves ember, és
bár nem végezte el a 8 általánost sem, rendkívül ambíciózus.
Természetesen más vallású, mint mi, de tudom, hogy milyen
toleránsak vagytok, és így az sem fog titeket zavarni, hogy sötétebb a bőre,
mint a miénk. Biztos vagyok benne, hogy legalább annyira fogjátok majd
szeretni, mint én!!!

Mivel nagyjából a ti korotok beli, biztos nagyon jól kijöttök
majd egymással, ha majd hazaköltözünk hozzátok a gyerekekkel (mert hát
a mi lakásunk túl kicsi ennyi embernek). Az ő szülei is nagyon rendes
emberek, azt hiszem, az apja valami híres kábítószercsempész Afrikában, ahonnan a
jövendőbelim is származik...

Most, hogy már mindenről részletesen beszámoltam, azt hiszem
itt az ideje, hogy bevalljam nektek, hogy nem égett le a lakásom, és így
nekem kutya bajom, nem is voltam kórházban egy napot sem, nincs se
vőlegényem, se szifiliszem, se semmilyen néger pasim. Az igazság az, hogy meghúztak
analízisbol meg makróból, és kettest kaptam informatikából, és csak
azt szerettem volna tudatosítani bennetek, hogy vannak ennél a világon
sokkal rosszabb dolgok is!

Sokszor csókol

Lányotok